Válasz Gonoszka1
#2276 számú posztjára
Nem a jóegészséget-től rendeltük?
Hát nem bírtam ki, befaltam mind a gombát! Köleses tejfölös gombapöri volt, nyugodjon odabent békében.
A férjem imádta a koviubit, készítettünk is, de ritkán kaptam uborkát is, tormát is, kaprot is egyszerre.
A kapor és a torma nem is volt boltban, mindig kérni kellett valakitől.
Nekem kellett a napon forgatni az üveget, és amikor átpakolta, én segédkeztem, mert félidőben általában kicserélte a kenyeret, és "átfordította" az uborkát, hogy az addig belül levőket is érje a Nap melege, egyforma állagúak legyenek.
A tálcára pakolt kidobni valókat még csak túléltem, de onnantól fogva nekem kellett falatokra darabolni, levet önteni a hűtőben levő üvegekből. Ha nem is mutattam undort, az azonnali kézmosás azért hallható volt... kínálgatta szegénykém, de se én, se a fiam nem kért belőle. Gusztusos volt, de hát ha nem szerettük, na!
Nem is nagyon erőltette már, hogy készítsünk. Ő egyébként nemigen hitte, hogy annyira nehéz itt kaporhoz jutni, talán azt gondolta, el akarom szabotálni. Pedig nem, én mindig igyekeztem!
Szerintem ha nem májusban hal meg, ő addig gurult volna az új elektromos székében, míg hozzá nem jut, de akkor már biztos elhitte volna.