Válasz jancsoreka
#3582 számú posztjára
Oké, a rossz attitűd is rendben van.
De sem Gonoszka, sem Neon, sem a többiek, jómagamat is beleértve, akik tanácsokat szoktunk adni, nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy másokat ledorongoljunk akár a legkisebb mértékben is. Hiszen itt van és segítséget kér.
Itt vagyok én, aki bizony az elején még a fél kilós kis flakonokkal sem bírtam sorozatokat nyomni, de ha azzal már ment három, akkor a következő nap ment már öt.
Nemcsak a hájam volt nagyon ellene a dolognak, de még az ízületeim is.
Lassan már nézelődöm öt kilós kézi súlyzó után, és kéne szerezzek kétkezest is.
No de nekem itt volt a sporttal átitatott kamaszkorom! Mi a csudát csináljon az, aki képes leírni, hogy "sajnos nem szeretek sportolni." Ez az a mondat egyébként (a "sajnos"-sal fűszerezve), amitől felállok a gép elől, teszek a szobában pár kört, és amikor visszaülök, megpróbálom rábeszélni a mozgásra. De leírja, mert életében sem látott senkit rendes edzés során izzadni. Mit írhatna? Mi fogalma lehet a sportról? Még csak nem is tehet róla, mert sose várták el tőle, hogy mozogjon. A mai huszonévesek szülei a kábé negyvenes-ötvenes generáció, akik már vehettek videót a gyereknek, hogy tuti otthon találják, mikor a melóból hazaérnek, és a mikróban melegítenek kaját. Sokakhoz apránként betört már a PC-játék is. Egyúttal éppen a 80-as, 90-es években szép lassan kihalt az előző korszakokban könnyedén elérhető rengeteg sportolási lehetőség.
Ha tudjátok, ki volt Déri János: ő mondta, hogy meglátjátok, felnő egy VIDIÓTA nemzedék, aki már csak gombokat nyomkod ültében. Hamarabb lett igaza, mint hittük volna!
A mostani fiatal anyák is szépen egyre mozgásszegényebb babákat nevelnek, mert a mai gyerekkocsik belső kialakítása csak egy mozdulatlan babát tételez fel. .
Prímán hozzászokik egyébként a gyerek, és nem is érzi már jól magát, ha nem fogja körbe párnázat. Ezért bömböl sok baba, ha az ágyába vagy járókába teszik...