Válasz Gonoszka1
#2642 számú posztjára
Én akaraterőről nem tudok, hogy lenne bennem.
Ami menni akar, hadd menjen, inkább hedonista vagyok, mint aszkéta.
Valahogy - és most magamat próbálom megfejteni- lusta vagyok erőfeszíteni, de imádom az izzadtságszagot, átvitt értelemben is.
Azt a 10-11 évesen kezdett sportolás hozta ki belőlem. Több sportágat próbáltam. Egyikben sem értem el kimagasló dolgokat, alkatilag, egyebekben nem is vagyok erre alkalmas. De imádtam az edzéseket, a magam próbára tételét, a "Szétszakadok, de még egy lépés menni fog" után következő "nini, beledöglök, de megy még egy lépés" élményét. Hogy picike vagyok, nem feltűnő vagyok, de erre-arra képes vagyok bizonyítás-érzését.
Most, hogy próbálom megfogalmazni, azt látom, hogy a saját belső erőmet építgettem ezzel, az önbizalmamat. (Ami jó darabig mélyen el is raktározódott...)
Mit nem ad egy gyereknek a sport!!! És egy "vadállat" edző, áldás kísérje életét! (Kunfalvy Gábor, Vasas vívószakosztály, Pasaréti út, 1969-70)
Az épülethez vezető lépcsősoron a korlátba kapaszkodva bírtunk lemenni edzések után. Aki simán lement a lépcsőn, az nyilván ellógta a fél edzést, bár ezt általában kiszúrta az edző, és a többieknek adott pihenő alatt a "macskák"-nak (akik mindig maguktól jelentkeztek!) plusz guggolásban szökdelés-hosszakat kellett teljesíteni. A táv végén meg kellett fogni Maróth tanár úr lábát, aki ott ült egy íróasztalnál és írogatott. Egy-egy lábfogást bólintással (és mosollyal) nyugtázott.
Ő Maróth Péter, későbbi kardcsapat-világbajnok. Szóval nem akárkinek a fehér zoknis lábát fogdostuk.
Itta tanultam meg talpon maradni akár fizikai fájdalom árán is. És lám, a mai napig meghatározza az életemet.
Hogy én micsoda mázlista vagyok!
El se merem mondani, hogy ebbe a vívószakosztályba Úrvári Sándor, akkori iskolai testnevelés-tanárunk révén kerültem, akinek segítettem német nyelvről, magyarra fordítani tornász-szakcikkeket, emlékeim szerint szertorna gyakorlatok pontos szakleírását. Ez az emberke később magas funkciót töltött be a tornasportban, ha jól tudom. :D Akkor 10 éves voltam, és Úrvári tanár úr elküldött vívni. :D