Válasz Bofy
#2120 számú posztjára
Szerintem ott lehet a megoldás, hogy másképpen kell fűteni egy kazánt, és másképpen egy jancsikályhát.
Eleve kis termetű vagyok, arányos izomzattal, Bofy még optimál súllyal is úgy nézne ki mellettem, mint hathatós támasz. :-D Úgy jó fejjel magasabb nálam.
10-11 éves koromtól egyesületekben sportoltam (mint akkor nagyon sokan), ez heti 3 -szori bő másfél-két órás edzés. (Több sportágat próbáltam, de volt, hogy kettő ment párhuzamosan, azaz minden nap mentem edzésre, bár ez csak néhány hónap volt.)
Budapesti általános iskolákba a 70-es évek elején rendszeresen bement egy-egy edző a tornaórára, és hívta a gyerekeket sportolni. Nagy vonzóerő volt a sportigazolvány, ami kedvezményekre jogosított. No meg közösség is volt, mozgás is...akkor még nem lehetett leragadni a tévé elé, mert nem volt értelmes adás. Az iskolai tanulás sem viselt meg, mert azt az anyagot elég jól adták le.
Hozzáteszem: az edző időnként bekérte az ellenőrzőt, és aki rontott, addig nem mehetett edzésre, míg ki nem javította!!! Ezt a szankciót igencsak kínosnak érezte az ember, és kicsit odafigyelt a suliban. Stréber eredményt az edző sem várt el, csak egyenletes teljesítményt.
A középiskolába kerülve, úgy másodikban kezdem kikopni a sportból, de a heti három testnevelés-óra volt annyira kemény, hogy az alap megmaradt, és a mozgásigényünket sem bántotta továbbra sem a vizuális öröm. 76-ban érettségiztem, még videó nem volt közforgalomban.
Tehát egyszerűen az a korosztály vagyok, akinek az életét meghatározta a mozgás, még akkor is, ha nem voltam meggyőző egyik sportágban sem, csak belefértem a jól szervezett és akkor államilag támogatott tömegsportba.
Megvolt az alap izomzatom, és sokáig még jóval aktívabb voltam, Bpesten élve futni azért nem nehéz.
A mostani nagy hízásom több tényezős volt, végül a saját normál alkatomat értem el a fogyással, és a formába lendüléssel. Nyilván az addig kitapasztalt étkezéssel volt a legkönnyebb, annyi a különbség, hogy sokkal inkább hozzájut az ember pár nyersanyaghoz, és az a fehérjepor is ott van a szekrényben.
Amikor azt írja valaki, hogy tömegel, a fogalom számomra csak a netről ismert. Én nem akartam látványos izomzatot, mert a saját alkatomtól idegen lenne. Piszokul örülök viszont annak, hogy mostanra már a régi formáim jönnek vissza. Fura és ijesztő volt ugyanis, hogy a lábam először kövér volt, egy térd fölötti mélyedéssel, utána vékonyodott, de egyre inkább csak az alap izomzat kezdett látszani, azok körül lötyögött valami. Mostanra a lábizomzatom formája már a régi, amit leginkább a vívás alakított még jó régen.
Tehát nem az a fiatal vagyok, aki alakíthat az izomzatán, hanem mázlista a korosztályt illetően (a sportmúlt miatt), aki a régi izomzatával az életét szerezte vissza, mert ha úgy maradok, szerintem már alig vagy sehogy nem élnék.
A szénhidráttal meg úgy lehet, hogy a kis kályhában nem lehet szénnel fűteni, de fabrikettel kifűti a házat is. :-D