Válasz otaritunde
#11553 számú posztjára
Nagyon hajlamos vagy az elkeseredésre :) Ezzel jó lenne mihamarabb leszámolni. Fiatal vagy, van időd tanulni, új dolgokat kipróbálni, nem kell minden akadály előtt leülni pityeregni. Találtál egy jól működő mankót is ezzel az oldallal, amint látod, még egy ugyan nem túl nagy, de segítőkész közösség is van hozzá. Nem régóta csinálod a számolgatást, csak azért, mert nem megy azonnal flottul, nem jelenti, hogy hülyeség az egész. Az autóvezetés is igen bonyolult először, ezer dologra kell figyelni, de ha eleget gyakorolod, egy idő után már nem kell rajta gondolkodni, hogy mi nyomsz meg a lábaddal, miközben mit mocorgatsz a kezeddel, és közben hol tartod a szemed. Amikor ez már megy ösztönből, akkor már lehet csevegni a melletted ülővel, csodálni a tájat, és még a rádiót is tekergetni.
A kalóriaszámolós életmód/fogyás nem olyasmi, amit mi "bírunk". Ez nem egy szenvedés, amit elviselünk. Ez a lehető legegyszerűbb módja a fogyásnak ÉS a súly, alak, egészség megőrzésének. Attól, hogy ez a LEGegyszerűbb, nem gyerekjáték, de sokkal hatékonyabb és tarthatóbb, mint bármi más.
Az eleje kicsit göröngyös. Eleinte légy vele boldog, ha sikerül annyit enned, amennyi a kereted. Az már szuper. Aztán lassan, lépésenként tanuld meg, hogy lehet a makrókkal is kirakózni, hogy tudod úgy tervezni a napi étkezéseidet, hogy azok is kb. stimmeljenek. Figyelj rá, mire hogyan reagálsz mind fogyás, mind érzet szempontjából. Pl. ma láthattad, hogy ha egy bolti, cukros zabfalatot eszel, attól éhes maradsz. Ergo ezt nem kéne az állandó bevásárlólistán tartani, nem vált be. Ha legközelebb kipróbálsz mondjuk egy korpás kekszet, vagy sütsz valami zabos kekszet magad, és attól hasonló kalóriaérték mellett tovább maradsz jóllakott, akkor hurrá, ilyet gyakrabban kéne fogyasztani.
Ez egy folyamat. Bojtika szerintem már vagy 3 éve itt van, én kettő. Nem egy nap alatt tanultuk ki mi sem, mivel járunk jól, mivel nem. Próba, hiba, tanulás.
Ami az édesség utáni vágyat illeti, arról pár dolgot érdemes tudni: egyrészt tanult dolog. A cukor enyhén addiktív. Minél többet eszel, annál többet kívánsz, annál inkább várod és elvárod az édes ízt. Ha mindig cukorral (vagy akár édesítővel) iszod a teádat, akkor nem ízlik az édesítetlen. De ha ráveszed magad, hogy két hétig cukor nélkül idd, akkor egyszer csak elkezded érezni a tea VALÓDI ízét, és még akár meg is szeretheted.
Másrészt két trükk: az egyik a lassan felszívódó szénhidrát, azaz teljes kiőrlésű lisztből valami, vagy pl. zab. Főleg otthoni készítésű dolgok, mert abban te döntöd el, miből mennyi kerül bele, és biztos lehetsz a minőségben. A másik barbatrükk a savanyú uborka. Nagyon szeretnél egy sütit? Egyél egy kovászos/savanyú ubit. Pár perc múlva elmúlik az édesség utáni vágy.
A zab-kérdés meg olyan, hogy ne ítélj az alapján, hogy párszor beleszórtad a joghurtodba. Ez is kissé tanult ízlés. Elsőre szokatlan, aztán nagy eséllyel megszereted. Ha sehogy nem akar működni, annyi baj legyen, próbálj mást, de adj neki bőven esélyt.
Én sem voltam nagy rajongója a zabnak, mert az első próbálkozásaim vele nem voltak túl pozitívak. De egy idő után ráéreztem, mibe lehet beletenni, miben lehet csak részben helyettesíteni vele a lisztet, minek ad olyan plusz ízt, hogy már ízlik stb. Mostanában egyre többet használom, egyre jobban szeretem. A filléres zabpehelyből darálom kávédarálóval a zablisztemet is, és ahhoz még hozzádarálok zabkorpát pluszban is, így még több rostot viszek be vele.
A kölessel pl. csak egyszer próbálkoztam, nem volt jó. Nemrég vettem újra, még mindig csak várja, hogy újra nekimenjek, de amint lesz rá időm, foglalkozom kicsit azzal is, hátha végül megkedvelem.
Kísérletezz, és ha elsőre nem jön össze, na bumm, próbáld újra. Ha ma nem néztek ki jól a makróid, meg nehéz is volt úgy a keretben maradni, hogy ne éhezz mellette, akkor még nem jól csináltad. Holnap gondold végig jobban. Ha megint nem lesz tökéletes, majd holnapután újra van esélyed jobban csinálni.